A YOUTH2YOUTH TÁRSADALMI
INNOVÁCIÓS VERSENY ÜZENŐFALA...

6 baki, amit elkövethetsz interjúzáskor

Olvasmány 2014.12.03

Pontosan 11 évvel ezelőtt még a lábaim is remegtek, amikor az első interjúmat vettem fel. Nagyon koncentráltam az interjúalanyra, aki épp kezdett belejönni a mondanivalójába. Már vagy öt perce beszélt, amikor feltűnt, hogy nem ég a kis piros lámpa a diktafonon. Rádióinterjú volt…

 

Azóta megtanultam, hogy interjúkészítéskor nem csak a technika ördögére kell felkészülni. Hiába tűnik ez a műfaj egyszerűnek – elvégre csak egy beszélgetésről van szó -, mégsem könnyű igazán jól csinálni. Most megosztom veletek azokat a bakikat, amelyeket kezdőként el lehet követni. 

 

 1. Nem a megfelelő alanyt cserkésszük be. 

Ideális esetben úgy vágunk neki egy interjú megszervezésének, hogy valamit nagyon szeretnénk megtudni egy témáról. Ezért nagy csalódást tud okozni, ha nem sikerül válaszokat kapnunk, mert az interjúalanyunkról utólag kiderül, hogy nem kompetens a témában. Ezt azonban könnyen kiküszöbölhetjük azzal, ha már az interjú szervezésekor egyértelműen kommunikálunk arról, milyen kérdésekre keressük a választ, mi érdekel minket. Így a leendő interjúalanynak van lehetősége tájékoztatni minket, ha nem ő lenne a mi emberünk…

 

 2. Nem készülünk fel előre. 

Tárazz be 3-4 konkrét kérdést az interjúra! – hangzott a kezdőknek szánt jótanács az egyetemen. És valóban: nem érdemes felkészületlenül elindulni, azt remélve, hogy majd valahogy beindul a beszélgetés, és nekünk csak reagálunk kell az interjúalanyra. Ez ugyanis mind az interjúalany, mind a kérdező számára egy vesztes helyzet. A kérdező számára azért, mert ezzel átadja a vezetést a beszélgetőpartnernek, és könnyen megeshet, hogy a végén nem kapja meg azt, amit várt. Az interjúalany számára pedig egyszerűen kellemetlen egy felkészületlen kérdezővel beszélgetni. Tehát az interjúra mindig alaposan fel kell készülni: szerezzük be a fellelhető információkat az interjúalanyról, nézzük  alaposan utána a korábbi nyilatkozatainak, írásainak, munkájának, és ezek mentén írjunk előre néhány kérdést, amelyekkel vezetni tudjuk a beszélgetést. 

 

 3. Nem tudunk jól kérdezni. 

Jó kérdést egyáltalán nem könnyű megfogalmazni, és szívszorító tény, hogy az iskolában egyáltalán nem pallérozzák az ember lányának kérdezéstechnikáját. Mindegy, hogy szakmai, életút- vagy informatív interjúról van-e szó, releváns, okos kérdéseket megfogalmazni szellemi munkát jelent. Az “Ön szerint mi a legfontosabb tudnivaló erről az ügyről?” például meglehetősen butácska kérdés. Azt üzeni, hogy a kérdezőnek fogalma sincs a témáról, és nem is gondolkodott sokat rajta. Nehéz pontosan megfogalmazni, mitől jó egy jó kérdés, de a lényege talán ez: a valódi kérdések a téma lényegére kérdeznek rá, összefüggéseket világítanak meg, segítik a megértést, elmélyülést, új gondolatokat, és újabb kérdéseket provokálnak. És nem utolsó sorban: a valódi kérdés valóban az interjúalanyhoz szól. Ha a kérdésre választ kaphatunk a Google-től is, akkor jó okunk van feltételezni, hogy nem releváns az interjúalanyunk szempontjából.

 

 4. Nem kérdezünk. 

Biztosan találkoztatok már olyan interjúkkal a sajtóban, amelyekben  az újságíró időnként nem kérdéseket fogalmaz meg, hanem kijelentő mondatokat tesz, és ezekre reakciót vár az interjúalanytól. Az, hogy ezt mennyire tartjuk megengedhetőnek, főleg stílusbeli kérdés, de az tény, hogy az interjú tartalma szempontjából nem szerencsés, ha a kérdezés átcsap eszmecserébe. 

 

 5. Nem figyelünk az interjúalanyra eléggé beszélgetés közben. 

Kezdő interjúzók gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy azt gondolják, interjú közben elég csak föltennünk a kérdést, majd várnunk, amíg az alany beszél – legalább addig is pihenhetünk. Csakhogy interjúzás közben egyáltalán nincs helye lazsálásnak: folyamatosan koncentrálnunk kell. Hiszen sohasem tudhatjuk, melyik pillanatban érint a beszélgetőpartnerünk egy olyan témát, amire esetleg nem számítottunk, de érdemes rákérdeznünk. Nincs annál bosszantóbb, mint visszahallgatni az interjút, és rádöbbenni, elszalasztottunk egy ilyen ziccert, mert pont akkor kicsit elbambultunk…

 

 

 6. Szerkesztés nélkül írjuk meg az interjú szövegét. 

A kezdő interjúzók meggyőződése, hogy az interjú szövegének hűen kell tükröznie az elhangzottakat. Nos, ez valóban igaz, csakhogy ezt a szabályt nem szabad szó szerint értelmezni. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az írott és az elbeszélt szöveg nagyban különbözik egymástól – és nem véletlenül. Az újságokban olvasható interjúk nem azért élvezhetőek, mert az illető csodálatos kerek mondatokban beszélt (persze vannak ilyen interjúalanyok is, de csak ritkán van hozzájuk szerencsénk), hanem mert az interjút megszerkesztették. A suta, töltelékszavakkal, befejezetlen vagy kusza mondatokkal tarkított élő beszédet átfogalmazták úgy, hogy ne ferdítse el az elhangzottakat, és kellemes legyen olvasni őket. Még ha nem is a Forbes magazinnak készítjük az interjút, akkor is érdemes lekerekítenünk, megkomponálnunk a szövegét, ha azt szeretnénk, hogy mások is elolvassák. 

 

– Viki –