A YOUTH2YOUTH TÁRSADALMI
INNOVÁCIÓS VERSENY ÜZENŐFALA...

Fogalmi rendcsinálás arról, mit jelent civilnek lenni

Olvasmány 2015.05.14

2015. február 28-án a versenyző csapatok Móra Veronikával közösen a civil szektorról beszélgettek. Összefoglaló az ott elhangzottakról.

 

A legelső fogalom, amelyet tisztáznunk kell, az a civil társadalom, amely leegyszerűsítve azt jelenti, amikor állampolgárok közösen tesznek valamit egy számukra fontos ügy érdekében, pl. az iskolában adományokat gyűjtenek az árvízkárosultak számára, vagy amikor egy társasház összefogással zöldesíti az udvarát. Ez egy elég tág kategória, viszont a társadalom egésze szempontjából nagyon fontos, hiszen annak alapvető szövetét képezi.

 

mora_vera

Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója, forrás:index.hu

 

Ennek a civil társadalomnak vannak olyan esetei, amikor ez az állampolgári összefogás és közös cselekvés valamilyen szervezeti formát is ölt, ezeknek a szervezeteknek az összességét nevezik civil szektornak vagy „harmadik szektornak”. Ezek a szervezetek a civil társadalom „látható” része, a jéghegy csúcsa. Ezeknek a szervezeteknek a működését a benne lévő emberek határozzák meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a „non-profit” és a „civil” nem ugyan az: a non-profit szervezetek gyakran maguk is termelnek gazdasági hasznot, azonban azt nem lehet a szervezetből osztalékként kivenni, hanem vissza kell forgatni a szervezet működésébe. Ez a kritérium azonban nem elégséges ahhoz, hogy egy szervezet egyben civil is legyen! A civilségnek része az önkéntes alapon működés, illetve a függetlenség az állami és önkormányzati szervektől. (Az angolszász terminológiában nem véletlen, hogy a civil szervezeteket NGO-ként, azaz non-govermental organisation-ként nevezik, mert legfontosabb tulajdonságuk éppen az állami szervektől való függetlenségük.)

 

Ma klasszikusan három formáját különböztethetjük meg a civil szervezeteknek: léteznek egyesületek, alapítványok és civil társaságok.
Egyesületet legalább 10 ember tud létrehozni, készítenek erről egy jegyzőkönyvet és egy alapszabályt, az ülésről pedig jelenléti ívet vezetnek. Az egyesületek jellemzően az egyesületi tagok munkáján alapulnak, ami természetesen nem zárja ki, hogy pénzzel is gazdálkodjanak.
Alapítványokat ezzel szemben jellemzően egy vagy pár ember hoz létre úgy, hogy egy összeget ajánlanak fel egy számukra fontos társadalmi ügyre. Ez az összeg képezi az alapítványi vagyont, amellyel a szervezet gazdálkodik. Az alapítók elfogadnak egy alapító okiratot, amelyben részletezik az alapítvány tevékenységét és az alapítványi vagyon felhasználásának módját. Elvileg innentől kezdve az alapítónak nincs ráhatása a szervezet gazdálkodására, tagja lehet a kuratóriumnak, de nem lehet többségi befolyása. A felelős gazdálkodásért ettől kezdve a kuratórium felel.
Természetesen nem minden alapítvány rendelkezik valós vagyonnal. Ennek oka, hogy a bíróság szabadon mérlegelheti, hogy mekkora összeget kell a szervezet rendelkezésére bocsátani. Gyakran, amikor nem állt rendelkezésre 10 tag egy egyesület megalapításához, akkor az alapítók inkább az alapítványi formát választották, a bíróság pedig elfogadta.
Egy civil társaságot leginkább az különbözteti meg az első két formától, hogy nem jogi személy, sokkal kötetlenebb forma, azonban komoly korlátokkal is jár, mert tud például önmagában szerződést kötni sem. A létrehozásához legalább 3 ember szükséges, és nem kell megfelelni semmilyen formai követelménynek sem. A létrehozásához szükséges egy szerződés, amelyben a felek kinyilvánítják együttműködési szándékukat egy közös cél érdekében, illetve választanak valakit „szószólónak”. Gyakran ez a „szervezeti” forma az előszobája egy egyesületnek vagy alapítványnak.

A civil szervezeteket a bíróságok jegyzik be, amelyek csak nagyon indokolt esetekben utasíthatják vissza egy szervezet megalapítását. Ennek oka, hogy a egyesüléshez való jog egy alapvető, alkotmányos szabadságjog, amelyet csak kivételes esetekben szabad korlátozni, pl. ha a létrehozandó szervezet szembemenne az Alkotmánnyal. Ilyen értelemben tehát a bíróságoknak nincs mérlegelési jogköre arra, hogy egy szervezetet valóban hasznos tevékenységre hoznak-e létre.

 

Igazi civil szektor Magyarországon csak a rendszerváltást követően tudott kialakulni a II. világháború után. Az államszocializmus idején alapítványokat nem lehetett létrehozni, egyesületeket is csak állami engedéllyel. A kilencvenes években éppen ezért sorra jöttek létre a szervezetek.

 

Ma kb. 57-58 ezer bejegyzett civil szervezet létezik (ebből 30 ezer egyesület), de ezek egy részét soha nem lehet látni, mert inaktívak vagy nem végeznek látható tevékenységet (pl. az iskolai alapítványokat általában a hátrányos helyzetű tanulók támogatására hozzák létre, de nincs honlapjuk, nincsenek rendezvényeik…stb.) Inkább beszélhetünk 13 ezer aktív szervezetről. Ebből is jól látszik, hogy a civil szektor nem egy statikus dolog, sokkal inkább egy dinamikus, folyamatosan változó rendszer, amelyben emberek létrehoznak egy szervezetet valamilyen ügy miatt, aztán ha az okafogyottá vált (pl. megoldódott a probléma, amelyre létrehozták), akkor a szervezet kiürül. Olyan ez, mint egy amőba, amely folyamatosan változtatja az alakját.

 

Éppen ez a sokszínűség a civil szektor igazi ereje, olyan, mint egy ezerfejű (ha úgy tetszik, 13 ezer fejű) sárkány. Voltak arra elképzelések és kísérletek, hogy legyen egy közös képviseleti szerv, amely a civil szektort reprezentálja. Ez annyiban találkozott is az állami szervek igényével, hogy az állam előszeretettel tárgyal egyetlen reprezentatív szervezettel. Viszont történelmi okoknál fogva a civilek félnek attól, hogy egy ilyen szerv az érdemi támogatás és képviselet helyett egyfajta „vízfejjé” válna, amely előbb utóbb monopolhelyzetet teremtene.
Ennek ellenére létezik egy, a civil szervezeteket támogató országos hálózat, ezek a Civil Információs Centrumok (CIC), amelyek információkkal, pályázati és jogi tanácsadással támogatják a szervezeteket. A hálózat működése elég egyenetlen: vannak nagyon hatékony és elkötelezett CIC-ek, máshol lehetne még fejleszteni a szolgáltatásaik színvonalát.

 

A civil szervezetek jogi környezetét elsősorban a PTK , a egyesülési jogról, ill. közhasznúsági jogállásról szóló rendelkezések jelentik. A törvény értelmében közhasznú lehet az a szervezet, amely ténylegesen közérdekű társadalmi cél érdekében tevékenykedik, amelyért az állam bizonyos kedvezményekben részesíti, pl. adókedvezmény, de ezért nagyobb átláthatóságot is vár el cserébe.
Szintén érdekes különbség fedezhető fel a kelet-európai és az angolszász közhasznúsági értelmezés között: míg utóbbi az közhasznút inkább mint a közösség, a társadalom számára hasznosként értelmezi, addig utóbbi az államot helyezi a középpontba, tehát közhasznú az a szervezet, amelyik állami feladatot (is) ellát. Közhasznúsági státuszt egy szervezet legalább 2 évnyi működés után kérhet.

 

Ezen a ponton azt is meg kell jegyeznünk, hogy ma nincs olyan szervezet, amely a közhasznúságot érdemben ellenőrizné. Elvileg a bíróság és az ügyészség feladata volna, de igazából ez a funkció hiányzik.

 

Jogosan merül fel a kérdés, honnan van egy civil szervezetnek pénze? Ahogyan Móra Veronika rávilágított, egy ideális világban egy civil szervezet a tagjainak, támogatóinak hozzájárulásaira támaszkodik, de nem élünk tökéletes világban, ezért a civil szervezetek gyakran szorulnak más forrásokra is. Ezek a források lehetnek államiak, vállalati támogatások, uniós források vagy érkezhet más civil szervezetektől is.

 

Szinte minden demokratikus országban az állam támogatja a civil szervezetek munkáját, ugyanis felismerték azt, hogy ezek a szervezetek valóban nélkülözhetetlenek nemcsak az állampolgárok, hanem az állam számára is. Magyarországon az állami részvétel nagyjából 30%-os, ez azonban félrevezető adat, ebben ugyanis beleszámolandóak olyan támogatások is, amelyek nem a szorosan vett civil szektornak szánnak, mint amilyenek az alapítványi iskolák állami normatívája. Tehát a tényleges állami szerepvállalás ennél alacsonyabb. A kifejezetten civilek számára fenntartott állami keret a Nemzeti Együttműködési Alap, amelynek döntéshozói testületében főként az állam által delegáltak találhatóak, és kb. 4-5 ezer szervezetnek nyújtanak támogatást.

 

A vállalati adományozásnak szerencsére egyre nagyobb a hagyománya itthon is, ma már a top cégek mindegyike komoly CSR programmal bír. Ennek módja vállalatonként változó lehet. Vannak, akik közvetlenül projekteket, programokat támogatnak pénzzel vagy adományokkal, pl. a Bátor Tábor rendelkezik ilyen kiterjedt vállalati támogatói körrel, de a Vodafone Angyal programban egy munkatárs éves bérét vállalja magára a cég.

 

Szintén jellemző, hogy nagyobb alapítványok írnak ki pályázatokat, mint amilyen a Nyílt Társadalom Alapítvány is. Általánosságban a pályázatokról elmondható, hogy ott konkrét tevékenységeket támogatnak, mivel a kiírónak határozott elképzelése van (ideális esetben) arról, hogy milyen célokat szeretne támogatni. Például az Európai Unió Erasmus+ ifjúsági pályázatainak egyik fókusza a fiatalok és döntéshozók párbeszéde, így csak azokat a projektötleteket támogatják, amelyek ennek eleget tesznek.

 

Egy induló szervezetnek azonban nem érdemes pályázatokban gondolkoznia, mert a legtöbb pályázatkiíró csak olyan szervezeteket támogat, amely már néhány évnyi múlttal és tapasztalattal rendelkeznek, tehát érdemes először a szervezet és környezetének saját erőforrásaival tervezni. Mert voltaképpen ez is a civil kurázsi, a civil „ethos” része, hogy képesek vagyunk saját közösségünk és környezetünk erőforrásait megmozgatni és egy közös ügy érdekében egyesíteni.