A YOUTH2YOUTH TÁRSADALMI
INNOVÁCIÓS VERSENY ÜZENŐFALA...

Jó tanácsok a kapcsolatfelvételhez – avagy milyen klasszikus hibát ne kövess el a közösségi akcióban

Olvasmány 2014.10.16

 

 

Elérkezett a Y2Y verseny ahhoz a ponthoz, amikor a legtöbb csapat hamarosan először találkozik azokkal a fiatalokkal, akiket mint célcsoport kiválasztott magának. Ebben a cikkben olyan civil szervezetek munkatársainak tanácsait olvashatjátok, akik munkájukon keresztül minden nap találkoznak veszélyeztett fiatalokkal.

 

Prinz Dorka (Bagázs) – “Az a legnagyobb hiba, ha azt gondolod, odamész és osztod az észt!”

 

“Arra figyeljetek, hogy ne úgy menjetek oda, hogy ti vagytok egy abszolút tudás hordozói, hanem úgy tekintsetek rájuk, mint akiktől sokat lehet tanulni. A legjobb, ha közösen alkottok meg valamit, nem pedig egy kész dolgot visztek oda. Az a legnagyobb hiba, ha azt gondolod, odamész és osztod az észt!”

 

Benkő Fruzsina (Pince Ifjúsági Iroda) – “Ha ők ugyanolyan rossznak látnák a helyzetüket belülről, mint mi kívülről, akkor valószínűleg már felvágták volna  az ereiket.”

 

“Legyetek kíváncsiak és nyitottak, szeressétek ezeket a fiatalokat, és amennyire csak lehetséges, próbáljátok beleélni magatokat az ő valóságukba.  Ne abból induljatok ki, hogy a ti életetek, az, ahogyan ti éltek, az egyedül elfogadható, a normális.  Próbáljátok azt megérteni, ők hogyan látják a világot és benne saját magukat. Mert az, hogy ti rossznak látjátok az életüket kívülről, még nem jelenti, hogy ők is ugyanolyan rossznak látják belülről. Ha ők is olyan rossznak látnák a helyzetüket belülről, mint mi kívülről, akkor valószínűleg már felvágták volna az ereiket. “

 

L. Ritók Nóra (Igazgyöngy Alapítvány) – “…azt, hogy én segítek neked, te meg ezért hálás vagy nekem, el kell engedni!”

 

“Két dolgot tartok nagyon fontosnak. Egyrészt az első időszakban csak tapasztalatszerzéssel, szemlélődéssel, egy kedves és türelmes kapcsolatfelvétellel töltsétek az időt, ami legyen hosszú. Adjatok időt arra, hogy megszeressétek egymást, ne akarjatok rögtön fejleszteni!

Másrészt azt, hogy “én segítek neked, te meg ezért hálás vagy nekem”, el kell engedni! Erre alapozva nem lehet jó közösségi akciót szervezni. A fejlesztő segítségnél – különösen a halmozottan hátrányos helyzetű családok és gyerekek esetében – messzire kell előre nézni, türelmesnek kell lenni, és nem szabad gyors visszacsatolást elvárni.”

 

– Lacus –